Részletes beszámoló-I. Nyílt Ázsia Bajnokság...

A csütörtöki nap pihenéssel telt, hiszen délután kettőig aludtunk majd ellátogattunk a bajnokság színhelyére a csarnokba.  Szerencsénk volt, mert láthattuk a kazahsztáni ökölvívó illetve birkózó iskolát is és megismerkedtünk magával a helyszínnel is. Másnap pénteken délelőtt nyakunkba vettük a várost és megnéztük Almaty történelmi nevezetességét, még a cári időkben épült fa katedrálist. Ezután edzés következett, majd mérlegelés és köszönhetően Denis Batir segítőnknek eljutottunk egy felvonón drótkötélpályán a hegyekbe is. Gyönyörű látképe volt a városnak, amely hatalmas, hiszen 2.5 millió ember lakik Almatyban. Jó volt Denissel együtt kirándulni és jót beszélgettünk. Denis szereti az életet és minden percet értékel az életben.. Sokat tanultunk tőle..

A verseny szépen rendezett külsőségeiben is és lebonyolításában is megfelelt komoly nemzetközi szintnek. Kazahsztán, Tádzsikisztán, Oroszország, Kirgizisztán, Azerbajdzsán és Magyarország több mint 500 versenyzője lépett tatamira. A hivatalos megnyitón külön ajándékkal kedveskedett a kazah szervezet vezetője, mint Magyarország képviselőjeként vehettem át egy emlékplakettet. A versenyszabály szinte ugyanaz, mint, a felnőtt versenyszabály, 7 éves kortól a küzdőidő rövidebb, illetve sípcsontvédő kézvédő és fejvédő van a gyerekeken. Természetesen a lányoknak mellvédő illetve a fiúknak herevédő kötelező. A küzdelmek folyamatosak, és egészen 10-12 éves korig technikailag egészen jó szintű az erő megjelenésével azonban a technika a  nagyobb korosztályoknál már torzul. Állóképességi küzdelmek és dulakodás felé is. Meglepő volt a 8-10 éves gyerekek alkalmazás szintű roll-kick technikái több wazarit és KO-t láttunk, amelyek azonban nem okoztak komolyabb sérülést egyáltalán, mert egészen jó bírói szemléletben fogták a bírók és tartották kezükben a mérkőzéseket. 

Lili négy küzdelem után első helyet szerzett, és megkapta a legtechnikásabb versenyzőnek járó különdíjat is. Kristóf három küzdelem után lett második és a legharcosabb versenyzőnek járó különdíjat is megkapta. Mindkét versenyzőnk a döntőig szépen küzdött és magas technikai fölénnyel minden küzdelmüket Ipponnal fejezték be, a döntőket azonban görcsösen és nagyon csúnyán oldották meg. Köszönhető ez annak a nyomásnak, amit egy ilyen bajnokság okoz és annak is, hogy életkoruknál és tapasztalatuknál fogva még nem feladatként, hanem célként jelölték meg a döntőt. Ami a verseny közben és az eredményhirdetésen zajlott az szinte elmondhatatlan, hiszen olyan szeretet vett bennünket körbe, ami ritka és csak egyszer Hollandiában éreztünk. A bemelegítéseinket videózták és nagy csodálattal figyelték és szinte alig várták, hogy bármit mozduljunk, azt azonnal figyelemmel kísérték. Végeláthatatlan fotózások következtek, és Lili és Kristóf hirtelen kis kedvenccé alakultak. Érdekes volt, hogy küzdelmeiket végig szurkolták és a dobogóra szólításkor is a legnagyobb tapsot elismerést kapták a közönségtől. Különösen megható volt egy kislány aki az egész délután körülöttünk legyeskedett és miután a versenynek vége volt a búcsúzáskor sírt, hogy hazautazunk. Szakmailag lehetett volna erősebb Lili és Kristóf súlycsoportja, de az orosz és kazah vezetők elmondása szerint ebben az életkorban mindkét versenyzőnk Európa, Ázsia és világszinten is komoly erőt képvisel, így nehéz lesz találni megfelelő ellenfeleket számukra. Reméljük, hogy Japánban a Dream Cup-on augusztusban ismét sokat tudnak tapasztalni, hasonlóan ehhez a versenyhez, ami nagyon jól szolgálta a felkészülésüket. 

A város még a szovjet időket sugallja és együtt van jelen a mérhetetlen gazdagság és a az egyszerű szegénység. Tiszta és rendezett a város és az ételek, italok is magyar ízléssel fogyaszthatóak és az emberek nagyon kedvesek. Többen említették hogy a magyar és a kazah nép testvér nép mint az íjfeszítő népek közös gyökerekkel bírnak. 

"Életem legmeghatóbb, és legemlékezetesebb Sayonara partyján voltam a verseny után. Amikor Denis és felesége értem jött a hotelba még ezt nem tudtam bár útközben Denis mondta, hogy nagyon várnak bennünket... Amikor megérkeztünk az első osztályú étterembe meglepetésemre taps fogadott. Közelebb értem a Kazahsztáni Karate szervezet vezetőjéhez, aki a fő asztalhoz invitált és már "leesett", hogy nagy tiszteletben tartanak és engem vártak.  Az étkezést ugyanis nem kezdték el addig ameddig meg nem érkeztem és kiemelt helyre ültettek. Az asztalon koreai ételek sokasága pazar terítéssel, gyümölcsökkel. Rendhagyó Sayonara party volt ugyanis zene nem szólt. A Kazahsztáni szervezet vezetője elkezdte beszédét melyben köszöntötte a vendégeket és külön kiemelt engem. Itt már nagyon furcsán éreztem magam. Hosszasan kitért a versenyzőink küzdelmeire és példaként állította Őket. Ezután egy gyönyörű ajándékot adott át számomra. Egy aranyozott sakk készletet kaptam. Tradicionális Kazah mintázattal exkluzív csomagolásban. Ezután kért, hogy én is beszéljek. Denis fordított angolról oroszra. 5-10 percben röviden bemutatkoztam és elmondtam a Dojonkban folyó munkát és a Karmazin Branch által közvetített szemléletet. Megköszöntem a szívélyes fogadtatást és gratuláltam a verseny rendezéséhez és kiemeltem a Kazah versenyzők motivációját. Az est beszédekkel folytatódott és jobbnál jobb falatokat kóstolhattam meg a koreai konyhából. Nagyon szeretem a koreai ételeket. Meglepetés akkor ért mikor hatalmas adag marhahúsos ételt kaptam és ami végleg betette a kaput az a kecskehús volt. Nem az elkészítés módjával volt a baj hanem én gyerek korom óta nem eszem vörös húsokat, csak forog a számban és nem tudom lenyelni. Szerencsére az asztalon bőven volt koreai étel,  bár már sokat ettem, de leküzdöttem a számomra kényes falatokat koreai körítéssel. Dejavu érzésem volt, hiszen 1997-ben Sihan Yukio Nishida is elvitt megérkezésemkor Tokióban egy Steak Houseba tisztelete jeléül. Japánban nagyon drága a marhahús és nem mindennapi. Akkor ott szinte az életemért küzdöttem az asztalnál, de lenyeltem és ettem a véres öklendező falatokat. Ezután egy igazi orosz vodkás estébe csapott át a hangulat, de tiszteletben tartották, hogy én egy pohár sörrel jól érzem magam. Sokat kérdeztek az edzéseinkről és két meghívást is kaptam szeminárium tartására Novoszivíbírszke és Tádzsikisztánba. Mindkét helyre tanítvánnyal együtt hívtak, hogy be tudjuk mutatni a módszereinket. Az első kérésemre vissza vittek a hotelba, ekkor már hajnali fél kettő volt. Ajándékba még kaptam Kazah vodkát, konyakot és bort. Nem felejtették el Lilit és Kristófot sem, hatalmas gyümölcs csomagot kaptak. A hotelba érkezve Kristóf Tv néző pozícióban nyál csorgatva aludt az Ipad előtt...- ruhában - olyan környezetben mintha bomba robbant volna körülötte. A roma kultúra végképp átitatta....Kimerülten az utazástól, időeltolódástól, és az egész napos és estés angol nyelvű beszélgetéstől mint egy zsák dőltem az ágyba...” sensei

Köszönet Támogatóinknak az önzetlen segítségért! 

Támogatóink voltak: Nagy Gábor Sóbarlang Jászberény, Bodócs László, Bíró Zsolt, Kovács Viktor, KÁTA Kamion Kft. ,Center Color Kft., Jászberény Város Önkormányzata, Vonnák Trans Kft., Sanchó Pékség Nagykáta, Gulácsi Zoltán