Utánpótlás Magyar-bajnokság-Gyöngyös...

I. hely: Mezö Lili, Kerekes Réka, Treba Kíra, Csibra Barnabás, Zana Zoltán 

II. hely:  Móczó Milán 

III. hely: Kàtai Szabolcs, Gàl Barna Szajka Bendegùz 

Hat évvel ezelőtt alig fértünk el a csarnokban...450 fő volt akkor a nevező...azután lett 420, 350, 300, 250 és most kb 200-250 versenyző vett részt a Magyar-bajnokságnak nem nevezhető versenyecskén... 

Még két-három év és véglegesen visszafordíthatatlan lesz az erózió.. kb 2016-ra...ehhez nem kell jósnak lenni...

Sajnos évek óta nincs változás a versenyzők motivációjának fenntartásában.. Az a bírói szemlélet, amely nem az ügyesebbet és az attraktívabbat, és a szakamát támogatja szó szerint kiírtja a versenyzőket... Ennek vagyunk tényszerűen a számok álta is objektíven kimutatott szenvedői...

Versenyzőink tehát ezúttal csak egy-egy valós kategóriában tudtak normálisan küzdeni a megfelelő számú ellenfelek miatt. Csibra Barnabás és Zana Zoli kiemelkedőt alkottak sorozat küzdelmükben...Zoli és Barna öt küzdelemben is győzni tudtak..  Mező Lili erős volt, és kifejezetten ügyes dolgokat is megcsinált. Két plusz bemutató küzdelmet is bevállalt a verseny megnyerése után, serdülőként junior szabályok szerint. Az elsőt awazate-ipponnal nyerte, és a másodikban is közel volt a KO-hoz, de egy fejrúgással kikapott a tőle magasabb, nagyobb, két évvel idősebb és 6 kilóval nehezebbtől. Dominánsabb volt és sokkal erősebb, de az a kis figyelmetlenség megbosszulta magát. Időben kaptuk a visszajelzést! Köszönet a segítő partnereknek! A legtechnikásabb versenyző díja már csak az ushirogeri KO-ja miatt is valóban őt illette.

A többieken látszott a fáradtság a sorozatos versenyzéstől, de a verseny színvonala miatt jó döntés volt -így utólag is-, hogy máshol kerestük az előre lépés és a gyakorlás lehetőségét. Sok éremmel jöttünk haza. A kérdés az ezek az érmek mit érnek....

Minden dojó vezetője, mestere maga dönti el mikor milyen övfokozatot ad tanítványinak. Ez azonban akkor válik érdekessé ha viszonyítási közegbe kerülnek a tanítványai, vagyis ha versenyre mennek. Nem az eredmény az ami fontos, hanem a mozgás és a képzettség, még mielőtt valaki rossz párhuzamot vonna és kupákban, érmekben kezdené mérni az övfokozatok tartalmát, értékét. A mozgások és technikák színvonala viszont komoly aggodalomra ad okot a látható övfokozatok tükrében. Hogy lehet barna öves 11 évesen valaki? Vagy épp zöld öves? Persze láttunk már rosszabbat is... A zöld övest ha agyonrúgja a kék öves mit gondol? Vajon eszébe jut hogy ő be van csapva? Eszébe jut, hogy épp az csapta be aki mögötte ül és a tatamira küldte a "halálba"...?  Minél többet vizsgázik a tanítvány annál több vizsgadíjat fizet...ez viszont tényszerűen igaz... 

Anélkül, hogy a bíráskodást külön kritikával illetnénk, hiszen nagyon nehéz feladat. De! Lehetne ugyan ilyen erőbevetéssel sokkal értelmesebb a döntések mögötti szemlélet. Rengeteg olyan döntés születik sorozatban ami nem az "elnézés" kategóriája. Elnézni, nem észre venni természetes ilyen frekvenciájú és mennyiségű küzdelmek között. Ami viszont aggasztó, hogy olyan technikák érdmelnek rendszeresen pontot, amely ugyan a bíró szabálykönyvnek megfelel, de a valós életben a knock-down küzdelmet nem szolgálják. Ketté vált a szabály és az alkalmazhatóság... Ezért van ennyi és ilyen minőségű junior versenyzőnk... ezért lesz egy gyerek I.kategóriájú versenyző a legtechnikásabb férfi versenyző, aki lehet ügyes, de legtechnikásabb semmi képen... Fentiek senki ellen nem szólnak, csak a szomorú tényeket veti fel...

Csak szuperlatívuszokkal lehet beszélni a szülők támogatásáról, és arról közös -a gyermekekért folyó- munkáról amit együttesen próbálunk a legjobb tudásunk szerint végezni. Igazi élmény a szülők süteménnyel megrakott kosarai között ülni. Nem túlzás ha azt mondjuk a szeretet ízeinek kavalkádja járta át azt szektort ahol ültek.. KÖSZÖNET ÉRTE!!!!

Jövő évben 10-12 versenyzővel többel indulunk, hiszen sokan várják, hogy végre indulhassanak...:)