Szilágyi István szemináriuma

k, 2011-01-25 08:52 — admin
DSC03524.JPG


Szilágyi István szemináriuma
Kőkapu,  január 18-23.
Nagy várakozással utaztunk Hacskó Lacival a Zemplén hegységben lévő Kőkapura. Már a meghirdetett program sokatmondó volt és jól látható volt, hogy a harcművészet nagy egészéből rengeteg területet érintünk majd a képzés során, amelyek egyébként önállóan is egy szeminárium témái lehettek volna:

- faállás, támadó állás, testarányok, irányok használata, a pozíciók szerepe, fontossága 
- fizikai, érzelmi, mentális és spirituális test működése, szinkronizáció 
- képek ereje, biztonságérzet, súly, vasgolyó, pajzs-fegyver, rejtett kard technika alkalmazása 
- gravitáció és a gravitációs tengely használata, térérzékelés, térbeli tájékozódás, elmozdulás technikák 
- az erő értelmezése, a pozíció térbeli és időbeli felépítése: magasság, szélesség, hosszúság és idő kapcsolata 
- relaxáció és az ellazulás képessége (fizikai és mentális), összefüggései a sebességgel és erővel 
- mozgás és energia kapcsolata, az erő tesztelése (shili), O-ring teszt 
- érzékszervek működése, 6. érzék, ösztönök, készenléti állapot kialakítása 

A fenti felsorolásból jól látszik tehát, hogy nem volt egyszerű Szilágyi István Mester dolga, aki jichuan, thai-chi és kamui stílusok mestere. Szilágyi Mester oktatási stílusa és tematikája már önmagában nagy tanítás volt mindannyiunk számára.  Az amit tanított pedig olyasmi volt, mint amikor a felnőtt segít a gyereknek, hogy a kirakós puzzle kép kerete és tartalma egyszerűbb és láthatóbb legyen a kisgyerek számára. Számtalan területen valós tartalommal világított rá a harcművészet alapjaira, melyek gyökerei több száz, több ezer éves tapasztalatra hagyatkoznak.
Nem is tehetett mást, hiszen István mestere Shigeru Uemura az áthagyományozás alapvető etikai elveit jól bevéste tanítványa gondolkodásába. 
Jellemző a kamui stílusra, hogy nem stílust magyaráz, hanem a sportmozgással szemben, a harcművészeti mozgást,  a hatékonyság, az életszerűség és a természetesség felől magyarázza.
István tanítása közben önmaguktól kerültek helyükre azok a puzzle darabok, melyeket az elmúlt 28 év alatt tapasztaltam, és egyben láthatóvá vált a kép egésze, maga a Budo.
Nem véletlen, hogy Sosai Oyama és  legközelebbi tanítványai is jichuant gyakoroltak, és az sem véletlen, hogy Shihan Yukio Nishida is hasonló rendszerre építette a Seibukai stílusát. 
A tartalom legyőzte az üres formát, és a forma önmaga paródiájává silányult.
Azzal, hogy Shihan Bencze Antal kilépett a szervezetünkből, nem egy Shihant veszítettünk el, hanem egy utat is, amely nélkül szánalmas bolyongássá degradálódik le a tartalom nélküli, csupán a formát erőltető, tévedésből „tradicionálisnak” nevezett kihon, kata, kumite egysége.
Őszinte részvétem……
Megtisztelő volt ott lenni abban a festői környezetben és napi 8-10 órát tanulni és gyakorolni. Köszönöm Szilágyi Istvánnak a tanítást és Shihan Bencze Antalnak, hogy megszervezte ezt a szemináriumot.
Mindhalálig harcművészet (Budo)!

OSU!
Sensei Agócs Tibor

(tovább...)