Interjú shihan Bőke Bélával az IFK szervezet vezetőjével..

sze, 2022-12-28 17:22 — admin
381360_199060066841760_1182507707_n.jpg

Mint ismeretes 2022. november 30-án a Yakuzák SE kilépett a
Magyar Kyokushin Karate Szervezetből és ezzel egy időben a Shinkyokushin
Világszervezetből (WKO) is. A kilépést megelőzően november 20-án Nagykátán ült
össze a teljes szakmai stáb a következő évtizedeket kijelölni. A kilépést
követően december 8-án a Budapesten a Margit szigeten ült le shihan Bőke Béla
az IFK (International Federation of Karate) és sensei Agócs Tibor tárgyalásra. A
megbeszélést követően közösen jelentették be a felek a jövőbeni együttműködést. 

Az Y Média a Yakuzák SE szervezetváltásáról illetve a jövőt
illetően kérdezte a hazai IFK vezetőjét shihan Bőke Bélát.

Melőtt a konkrét témára rákérdeznénk legyél szíves bemutatni az IFK
szervezetet. Hol 
helyezkedik el a kyokushin karate térképén? Ki a vezetője és mit kell
tudni róla? Mi a
szervezet filozófiája?

Az IFK szervezetet hanshi Steve Arneil alapította 1992-ben.
Róla tudni kell, hogy a Sosai közvetlen tanítványa volt. Éveket töltött uchi
deshi-ként a Honbuban. Ő teljesítette a Sosai után elsőként a 100 ellenfeles
küzdelmet. 1965-ben Európába, konkrétabban Angliába jött tanítani, itt
megalapította BKK-t (British Karate Kyokushin), melynek 2021-ben bekövetkezett
haláláig elnöke volt.

Az IFK gyakorlati irányítását még életében (2013-ban) átadta
shihan David Pickthall-nak, aki viszonylag rövid idő alatt egy dinamikusan
fejlődő modern szervezetté alakította azt. Tette ezt úgy, hogy a kyokushin
hagyományait és értékeit teljes mértékben megőrizte. Jelenleg a világ 65
országában van jelen az IFK és ez a szám folyamatosan bővül. 2011-ben az IFK, a
KWF, a Kyokushin-kan és az AKR részvételével megalakult a KWU (Kyokushin World
Union), mely jelenleg világviszonylatban az egyik legerősebb versenyrendszerrel
és versenyzőgárdával rendelkezik.

A Hanshi az IFK filozófiáját két szóban foglalta össze: „Curtsy
and respect”. Véleményem szerint ez nemcsak az IFK hitvallása, hanem minden
BUDO harcművészet gyakorlásának alapja is. A hazai szervezetet is a kölcsönös
tisztelet, megbecsülés, egymás értékeinek elismerése jellemzi. Ebben a
légkörben igyekszünk nevelni a jövő generációk karatékáit is. Fontos, hogy ne
csak jó harcosok, hanem jó emberek is váljanak belőlük.

Milyen előzményei voltak a december 8-i találkozónak? Honnan ismered
sensei Agócsot és 
a Yakuzák Se-t, milyen rálátásod van a munkájukra?

Sensei Agócs Tiborral nem mai keletű az ismeretségünk. Még a
’80-as években fiatal versenyzőként volt alkalmunk találkozni edzőtáborok és
különböző rendezvények alkalmával. Aztán később több általa rendezett
edzőtáborban vettem részt Jászberényben és Hegykőn is. Ide már én is
tanítványokkal érkeztem, akik felkészülésében fontos szerepet kaptak ezek az
alkalmak. Mind testileg, mind lelkileg épülve, megerősödve térhettek haza
innen.

A Yakuzák Se. versenyzői mindig komoly kihívást jelentettek
a számunkra. Sportszerű, ám roppant kemény ellenfeleket ismerhettünk meg
bennük. Látszott és a mai napig is látszik az a magas szintű tudás és a munka
iránti alázat, mely a klub tevékenységét átitatja. Egy bajnoki cím értékét azok
az ellenfelek adják, akik legyőzésén keresztül az út a cím megszerzéséig
vezetett. Ha ez történetesen (néhány emlékezetes, ám ritka alkalommal) egy
yakuzás versenyzővel szemben kivívott diadallal történt, mindig megsokszorozta
a győzelem értékét.

A december 8-i találkozót már jóval előbb megelőzte több
közös program. Baráti beszélgetések, versenyre utazások, egymás szakmai
munkájának és életfilozófiájának megismerése. Itt még a szervezeti kérdések nem
kerültek szóba, csak egy kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló
szervezet független együttműködés kezdett kialakulni a közös cél érdekében. Ez
a cél pedig minden esetben a magyar kyokushin megerősítése, a magyar versenyzők
Európa és a világ élvonalába visszajuttatása volt. Az együttműködés aztán mind
szorosabbá vált. Nemcsak küzdőpartnereket biztosított a két nagy egyesület
egymásnak, hanem több komoly nemzetközi tornán is egymást segítve vettek részt
versenyzőink. Személy szerint nekem is óriási öröm és megtiszteltetés volt,
amikor Móczó Milánt, Notheisz Jankát és Domos Grétát Európa- illetve világkupán
segíthettem. Innen már a december 8-i találkozóhoz és az azt következő
eseményekhez egyenes út vezetett.

Milyen információid vannak a szervezetváltás okairól?

A szervezetváltás okairól és annak szükségszerűségéről
viszonylag pontos információim vannak, több hitelt érdemlő forrásból is. Szervezeti
vezetőként kötelességem volt a lehető legpontosabban tájékozódnom.
Kijelenthetem, hogy akik sensei Agócs Tibort és klubját kiüldözték régi
szervezetéből, mindezt önös érdekből, saját sikertelenségüket és alkalmatlanságukat
palástolandó tették. Bármilyen furcsán is hangzik azonban, de a magam és néhány
szervezeti vezető társam nevében kénytelen vagyok gratulálni nekik, és
megköszönni áldozatos munkájukat, melyet ugyan nem a magyar kyokushin
jobbításáért végeztek, hanem „boszorkányüldözést” folytattak és folytatnak.
Ezen tevékenységükkel mind létszámban, mind pedig minőségben sikerült
jelentősen megerősíteniük néhány hazai szervezetet. De a tréfát félretéve, a
múltnál fontosabb a jövő. A sensei Agóccsal folytatott megbeszélés legfontosabb
kérdése a közös jövőkép kidolgozása volt. Egy olyan élhető közösségnek kell
kialakulnia körülöttünk, ahol nemcsak mi, hanem az összes hozzánk hasonló
elveket valló és értékrendünket elfogadó karatéka otthon érzi magát.

Hogy zajlott a tárgyalás a Margit szigeten a termál hotel
tárgyalójában? Milyen érzésekkel 
álltál fel a tárgyaló asztaltól?

Nem vagyok híve a nagy szavaknak és a puccos helyszíneknek.
Számomra egy becsületes ember kézfogása többet ér, mint a legkomolyabb,
jogászok által megfogalmazott szerződés, ha nem tisztességes szándék vezeti a
tollat. A helyszín pedig számomra teljesen lényegtelen. A „Zenélő Patkány” nevű
műintézményben csakúgy, mint a margitszigeti Thermál hotelben, jó és igaz ügy
érdekében bárhol és bármikor hajlandó vagyok eszmét cserélni az általam erre
érdemesnek tartott partnerrel. De való igaz, hogy a megbeszélés súlyához és
várható eredményéhez jobban illett a hotel tárgyalója, mint Kirúg Hümér kocsmája.

A tárgyalás egyébként, mint ahogy azt már említettem, nem
most kezdődött, inkább csak folytatódott. Hivatalosan is ismertettem sensei
Agóccsal az IFK nemzetközi szervezet és a hazai szervezet szabályait,
elvárásait, majd ez után ő is határozottan körvonalazta, hogy egyesülete
számára mik lennének az ideális feltételek, melyeket a szervezetnek biztosítani
kellene. Az, hogy a lehetőségek és az elvárások bizonyos fokú egyezést
mutattak, természetesen nem volt a találkozó előtt sem titok számunkra. Az IFK feltételrendszere
roppant egyszerű. Az elfogadáson és a kölcsönös tiszteleten alapul. Fontosnak
tartjuk, hogy nálunk mindenki találja meg a számítását és érezze jól magát. Ha
világszínvonalú versenyzőket nevel, akkor az IFK és a KWU EB-k és VB-k
jelenthetnek kihívást neki és tanítványainak, de legalább ilyen fontos, hogy
aki bármilyen okból nem nevel versenyzőt, se érezze magát háttérbe szorítva.
Nemzetközi táborok és szemináriumok formájában nekik is folyamatos kihívásokat
tudunk biztosítani, így inspirálva őket is a folyamatos fejlődésre. A tárgyalás tehát jórészt ezeknek a lehetőségeknek az
átbeszéléséről szólt, illetve néhány jövőbeni szervezetfejlesztési kérdést
érintett.

 Hogy milyen érzésekkel álltam fel az asztaltól?
Természetesen pozitív érzésekkel, mivel jó emberekkel találkozhattam és a
szerelmemről, a kyokushin karatéról tudtunk építő jelleggel beszélgetni. E
mellett természetesen eltöltött egy várakozásteljes izgalom is, hiszen a közös
munka új távlatokat nyit mindannyiunknak. 
A Yakuzák SE egy nagy létszámú és erős klub, komoly szakmai
tapasztalattal. Az én feladatom az, hogy minél előbb megismertessem őket az IFK
technikai anyagával, hiszen ez felém a világszervezet elvárása ilyen esetekben.
Ennek keretében a sensei már részt is vett egy közös kata edzésen, melyen a
régi szervezete és az IFK katái közti különbségeket sikerült feltárni.

Milyen közös célok mentén fogalmaztátok meg a hazai IFK szervezet
működését, úgymond 
milyen filozófiával kínál új alternatívát az IFK Hungary hazai kyokushin
karate szervezeti 
palettáján?

Mint azt már említettem az előzőekben is egy tudásalapú, de
baráti (mondhatnám családias) hangulatú szervezetet kívánunk építeni.
Figyelembe véve a legmodernebb sporttudományos módszereket, de egy pillanatra
sem megfeledkezve a tradíciók és a Budo szellemiségének fontosságáról. Az erős
világszervezeti háttér, a kiváló versenyrendszer, a komoly és jól
rendszerezett, könnyen tanítható technikai anyag adott csakúgy, mint az Y
Akadémia által felhalmozott és folyamatosan bővülő sporttudományos tudás és
eszköztár. Minden alkotó elem együtt van egy igazán grandiózus mű
megalkotásához. A lehetőség a kezünkben van, csak élni kell vele. Itt tartunk
most. A közös munka tervezése egyébként elkezdődött. Első megmérettetésünk az
április 23-i jereváni IFK EB. Erre két edzőtáborral készülünk, melyet sense
Agócs Tibor már a tőle megszokott precizitással és komoly szakemberek
bevonásával, gőzerővel szervez. Mivel új válogatottunk itt mutatkozik be első
ízben, ezért kiemelt fontossága van ennek az eseménynek.

Milyennek látod a szervezetet mondjuk 5-10 év múlva?

A határ a csillagos ég! Egy barátom egyszer azt mondta: „Ha
légvárat építesz, ne sajnáld belőle a téglát!” Nem tudom milyen lesz a
szervezet 5-10 év múlva. Vagyis de! Pontosan olyan lesz, amilyenné tesszük. A
terv egyébként az, hogy az IFK és a KWU versenyein tapasztalható orosz
hegemóniát megtörjük. Erre ennek az 5-10 évnek elégnek kell lennie. Ez magával
hozza azt is, hogy egyúttal a magyar kyokushin hajója is révbe ér. Csak úgy
lehet világszínvonalú versenyzőket kinevelni, ha a hazai kiválasztási rendszer
is világszínvonalú lesz. Ha ez megvalósul, akkor a válogatottunk az élvonalba
kerülhet és fel tudjuk venni a versenyt bármely nemzet képviselőivel. A
szervezet méretét tekintve, ha sikerül egy valóban élhető közösséget létrehozni,
akkor szervezetünk nemcsak szakmai téren, hanem létszámát tekintve is
meghatározó eleme lehet a hazai kyokushinnak.

 

(tovább...)