Mester és Tanítványa….

szo, 2011-03-05 11:03 — admin
Egy harcművészeti oldalt olvasva az ember a „Mester és Tanítványa” szavakat olvasva biztosan másra gondol mint most én. Nos a történet majdnem 15 évre nyúlik vissza. Akkor végeztem az általános iskolát és jelentkeztem az akkor még szebb napokat megélt Klapka György Szakmunkásképző Iskolába Szobafestő és Mázoló – Tapétázó szakra. A gyakorlati oktatásra kellett választani akkor egy „Mestert” és édesanyámék Harnyos Ferenc magánvállalkozóval egyeztek meg a gyakorlati oktatásom elvégzéséről. 
Mit ne mondjak minden nyarat végig dolgoztam és a szombati délelőttöket is szakmunkás éveim alatt. Nagyon - nagyon utáltam hisz 14 évesen másra vágyott az ember. Feri akkor már rég óta karatézott, ha jól emlékszem zöld öves volt. Elárulom Feri, hogy sokat elgondolkodtam, hogy el kellene kezdenem nekem is karatézni, de akkor még sajnos fociztam és a szüleim kevés választási lehetőséget hagytak számomra ilyen téren. Magamban csodáltam azt a kitartást és fizikumot amit abban az időben láttam tőled. Akkor egyszerűen be tudtam annak, hogy Te ilyen vagy, mivel nem ismertem a karatét. Mikor hat évvel ezelőtt elkezdtem karatézni csak át futott egyszer – egyszer az agyamon, hogy Te is ezt karatét űzted hosszú évekig, de akkor nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mindaddig míg meg nem jelentél a dojoban és újra el nem kezdtél edzeni ez év januárjában. Ebben az utóbbi két hónapban hihetetlen sokat eszembe jutott, hogy annak idején milyen ember voltál. Mennyit tanultam azokból a dolgokból amiket borzasztóan utáltam, a rengeteg hétvégi és egész nyarat betöltő munkából, a rengeteg „kiselőadásokból” amiket az életről tartottatok nekünk tanulóknak a társaiddal Laboda Feri, Bóta Feri, Szántai „Szatyor” Gabi és Te. Most már látom, hogy ez mind a személyiségem javára vált azt hiszem …. vagyis biztos vagyok benne, hogy egy KÖSZÖNÖM a legkevesebb amit most mondhatok ezért. 
Amiért belekezdtem abba, hogy ezt most leírom az nem más mint az amit a tegnapi edzésen éreztem. Megtiszteltetés volt és nagyon ösztönző. Látni egy olyan embert aki 15 éve engem tanított és ugyanúgy beáll a sorba és ugyanúgy edz ma mint ahogy én, ez a követendő példa, ez jó példa ! A bemelegítő küzdelmet is együtt csináltuk végig és utána két „éles” küzdelmet is csináltunk együtt. Nem hiszem, hogy emlékszel rá de nekem eszembe jutott pár olyan momentum az életemből amikre most kellemes emlékként gondolok vissza. 
Amikor a combodat rugdostam mert azt hittem le tudlak rúgni és azt mondtad „…gyere Zsolti próbáld ki”. 
Vagy amikor az elszabadult csirkét ushiro mawashi gerivel terítetted le :) . 
Szóval sokat lehetne még erről írni de, ami nagyon fontos, én 15 éve egy karatéstól tanultam …. nem karatét. Most egy másik karatéstól tanulok …, karatét.    Tanulság ??? 
Kedves szülők , barátok, vagy csak egyszerű olvasók aki egy percig is azon gondolkodik a karate jó út e neki vagy a gyermekének, hát ne tegye ! Nekem az élet két fontos területén is összefonódott az utam karatésokkal és bátran állíthatom kivételes személyiségek akiktől nem tanultam rosszat. Az élet küzdelem ahogy a karate is. Ha valaki megtanul küzdeni a karatéban az küzdeni fog az életben is, az élet pedig egyre küzdelmesebb lesz ……..

Zárszóként egy kis  érdekesség: 15 éve Harnyos Feri az én „Mesterem” volt, akkor még sempai Agócs, Feri Mestere. Ma sensei Agócs mindkettőnk Mestere és Feri fiának, Daninak én vagyok a főnöke :). Érdekes ezt csak most raktam össze magamban. 

Osu,
Borics Zsolt  

(tovább...)